Védeni kell a végfelhasználókat attól, hogy a közvetlen üzletszerzési célú, nem kívánt tájékoztatás a magánéletüket zavarja. A magánélet megsértésének és zavarásának mértéke viszonylag hasonlónak tekinthető, függetlenül attól, hogy az ilyen elektronikus hírközlések lebonyolításához rendelkezésre álló sokfajta technológia és csatorna közül melyiket használják, legyen szó akár automata hívó és hírközlő rendszerekről, üzenetküldő alkalmazásokról, e-mailekről, SMS-ekről, MMS-ekről, Bluetooth-kapcsolatról stb. Ezért indokolt előírni, hogy a szolgáltató a közvetlen üzletszerzési célú elektronikus kereskedelmi tájékoztatás elküldése előtt megszerezze a végfelhasználó hozzájárulását, annak érdekében, hogy az egyének a magánéletük megzavarásával szemben, a jogi személyek pedig jogos érdekeik tekintetében hatékony védelemben részesüljenek. A jogbiztonság mellett annak szükségessége, hogy a nem kívánt elektronikus tájékoztatással szembeni szabályok időtállóak maradjanak, szintén indokolja olyan egységes szabályok kialakítását, amelyek nem változnak a nem kívánt tájékoztatás továbbítására használt technológia függvényében, ugyanakkor azonos szintű védelmet garantálnak az Unió valamennyi polgára számára. Egy fennálló ügyfélkapcsolat keretében ugyanakkor észszerű megengedni az elektronikus elérhetőségi adatoknak hasonló termékek, illetve szolgáltatások felkínálására való igénybevételét. Ez a lehetőség csak egy és ugyanazon társaság esetében alkalmazható, amelyik az elektronikus elérhetőségi adatokat az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban megszerezte.